Gondoltam, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Mióta japán szakra készültem, még inkább amióta oda járok, elkerülhetetlennek látszott a dolog, és tessék: magával ránt az anime!

Négy nappal ezelőtt unalmamban a neten kóboroltam, és eszembe jutott, hogy sokadszorra is szerencsét próbálok a műfajjal. Szépen felkutattam egy oldalt, ahol nagyjából minden sorozat végignézhető, és ráböktem egy vonzó címre. Így kötöttem ki az Elfen Lied mellett. Úgy terveztem, hogy végignézek egy vagy két részt; ráadásul miután kiderült, hogy a japán nyelvű verziót nézhetem angol felirattal, egészen fellelkesültem: úgysem japánoztam egész nyáron, most legalább visszarázódom egy kicsit. (Vagyis kíváncsi voltam, mennyit értek meg a szövegből - így, hogy van mellé angol felirat, egész sokat!)  

Szóval végignéztem az első epizódot (vér, vér, vér, egy fura, hátborzongató lány és VÉÉÉR), meg a másodikat, aztán a harmadikat, és nem tudtam leállni! Tudni akartam, hogy mi történik, ki kicsoda, és mellesleg élveztem, hogy japánt hallgatok. A dolog vége az lett, hogy hajnali kettőig kuporogtam  a laptop előtt, míg végig nem néztem mind a 14 részt. Nagyon tetszett!

Másnap azzal az elhatározással keltem, hogy nem játszom azt, amit tegnap. Aztán persze fittyet hánytam az elhatározásra, és újabb, ízlésemnek megfelelő sorozatok utáni kutatásba fogtam. Az eredmény: két nap alatt behabzsoltam a Chobits összes (26) epizódját. Tudom, hogy sokkal nagyobb élvezet lenne napi egy, maximum két részt végignézni, de nem bírtam magammal, és az is eszembe jutott, hogy ha elkezdődik az egyetem, úgysem lesz a közelemben mozizásra alkalmas laptop. Szóval kiélvezem az otthon előnyeit, amíg lehet.

Így virradt fel az anime-ámokfutásom negyedik napja, amikor is rábukkantam a Loveless-re. Te jószagú mangaúristen. Ez elképesztő élmény volt! Tetszik a történet, szépek a képek, de ami miatt a leginkább megfogott: van benne egy szereplő, aki -személyiséget, viselkedést tekintve, sőt, valamennyire a külsőségekben is- valami hihetetlen módon hasonlít rám! Teljesen ledöbbentem ettől a hasonlóságtól, tisztára megőrültem.

...

Megpróbáltam valami értelmes befejező mondattal lezárni ezt az irományt, de nem megy. Pá.  

Ma kerestem 20 eurót. Erik Engström az első maradéktalanul becsületes megbízó, akivel eddig dolgom volt. Igaz, nincsenek túl sokan a listán....most még :)

Ma ismét láttam egy japán filmet. Már az első tíz perc után hinnem kellett volna a hangnak a fejemben, ami azt súgta, hogy a látszat nem csal, valóban nem lesz érdemes végigülni ezt a filmet. 140 perc nagyon hosszú idő...

Most már semmi más nincs az agyamban, csak hó és végtelen jégmezők és fehérség...és itt-ott egy döglött kutya.

Reggeli a Plútón - már majdnem elfelejtettem, miért szeretem annyira ezt a filmet :)

Egyébként pedig FELVETTEK, FELVETTEK, FELVETTEK!! :D 

Szptembertől japán szakos egyetemista leszek, milyen komolyan hangzik :)